2014/2015

A 2014/15-ös tanév forradalmian új volt az énekkaraink életében, hiszen vegyeskórussá alakult a gimnazista leánykarunk. A 9 ifjú titán jelenléte a szerdai próbákon jelentősen megváltoztatta az eddig megszokott repertoárunkat, s ezáltal a munkakedvünket is nagyon pozitívan befolyásolta.

Megtanultunk sok jó kórusművet: népdalokat és népdal-feldolgozásokat, kánonokat, madrigálokat és belekóstoltunk a filmzenékbe is.

S mi minden történt a tíz hónap alatt?
  • Telkibánya – kórustábor az ősz elején, kibővültünk FÉRFI hangokkal
  • Kaposvár-Košice 1:0 – a Táncsics Mihály Gimnázium ifjúsági vegyeskara első alkalommal látogatott hozzánk, a II.MáraiFeszt alkalmából
  • Tájolás – 4 alapiskolában jártunk a KGSzT-vel közös „Ilyenkor decemberben” című műsorunkkal
  • Budapest – adventi hangversenyre hívtak bennünket a Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnáziumba
  • Újévi Hangverseny – a Művészetek Háza közönsége előtt
  • Mládež spieva – Nagymihályban, a kerületi fordulóban aranysávos minősítést értünk el, s megkaptuk a zsűri dicséretét is
  • Kaposvár-Košice 1:1 – meglátogattuk kaposvári barátainkat, és együtt töltöttünk egy felejthetetlen, hosszú hétvégét, mely alatt megnéztük a gödöllői királyi kastélyt, Pécs belvárosát és néhány képtárát és a tihanyi apátsági templomot
  • Lépcsőházi Kornyika – immár hagyományosan, májusban, az elmaradhatatlan lekváros kenyér after-partyval, hogy bemutathassuk a nagyérdemű közönségnek, mivel foglalkoztunk az év folyamán
  • Mládež spieva – Privigyén, ahol az országos döntőben ezüstsávos minősítést kaptunk, sok-sok baráti vállveregetéssel, és nem mellékesen bejártuk a szklabonyai Madách-kúriát, valamint a bajmóci állatkertet és kastélyt is.

Mit lehetne ehhez hozzátenni? 

Mi, énekkarosok, kicsik és nagyok, hálásak vagyunk a sok lehetőségért, a szép hangunkért, a sok együtt töltött vidám pillanatért, a telkibányai tábortűz hangulatáért, a sok jó kórusműért, ami megtalált bennünket az év folyamán, a II. MáraiFeszt kórusműhelyének ötleteiért, a szülők és tanárok szeretetéért, az osztálytársaktól kapott dicsérő tapsért, a tájolásokon tapasztalt könnyes szemekért, a Művészetek Háza-beli vastapsért, az utazások alkalmával megélt vicces pillanatokért, egymásért….. egyszerűen csak azért, hogy mindezt ebben az iskolában tehettük meg!