Az iskola története

Kassán a második világháborút követő politikai utasítások (Beneš-dekrétumok) alapján a magyar iskolák megszűnnek. Szülői akarat indítja ismét útjára a magyar iskolát. A szájhagyomány úgy tartja, hogy hét kassai értelmiségi szülő – akiket nem tört meg az üldöztetés, a megaláztatás és a reszlovakizációs hadjárat – 1949 őszén felutazott Prágába.

Beült Gottwald elnök várószobájába azzal a reménnyel, hogy szóban tolmácsolják majd az elnöknek a kassai szülők kérelmét a magyar iskolák megnyitását illetően.

Nem kerültek sorra. Másnap sem és harmadnap sem. A hetedik napon, amikor már kofferrel és takaróval érkeztek, a megszeppent titkárnő intézkedett, és Gottwald „elvtárs” fogadta a küldöttséget.

Hét nap, hét szülő… Mint a mesében.

Tény viszont, hogy 1950. szeptember 1-jén a Šmeral utcai szlovák iskolában 106 tanulóval három magyar osztály nyílik, az V. számú középiskolában pedig 47 diákkal két összevont osztályban magyarul kezdődik a tanítás.

Két évi „különélés” után közös épületben, közös igazgatósággal indul az 1952/1953-as tanév. Tankönyvek nincsenek. A pedagógus megírja a segédanyagot, a szülők esténként legépelik, sokszorosítják. Nehéz, de szép idők. A kassai magyarság újra magára talál, vállalja a kisebbségből adódó másság áldását és átkát, előnyét és hátrányát. A tanulók létszáma folyamatosan nő, újra költözni kell.

1956-ban iskolánk megkapja a mai épületét.

A sors fintora, hogy a két világháború között a „csehek” által épített egyetlen iskolaépületről van szó. Az 1978/80-as évekre újra kinőttük az iskolát. 1980-ban elindul a „ráépítési” akció. A szülők, diákok és tanárok – délután, este, szombaton és vasárnap – téglát hordanak, maltert kevernek, falaznak… Öt új tanteremmel és négy szertárral bővül az iskola.

Az 1970-as évektől kezdve az iskola a természettudományi tantárgyak felé orientálódik. Ebben az időben sikeres résztvevői voltunk az országos matematikai és fizikai vetélkedőknek. A 90-es évektől a diákok érdeklődése a humán tantárgyak iránt újra megnövekedett. Ennek egyik mai végeredménye, hogy ma már művészeti osztályunk is van. Sok a tehetséges vers- és prózamondó, 1996-ban megalakult a KGSzT (Kassai Gimnazisták Színjátszó Társulata). A Csengettyű gyermekkórus már majdnem 50, a gimnáziumi Leánykar pedig majdnem 30 éve hirdeti, hogy „amíg egy nép énekel, addig messze hallatszik, hogy létezik”. 

Diószeghy Árpád